Jelmezek kavalkádja

Az udvaron térültemet-fordultamat mindig pajkos szemhunyorítással nyugtázta. A snájdignak cseppet sem nevezhető, narancsos orrú, gömbölyded alak minden évben kitartóan őrizte a telet házunk sarkához cövekelve. Ruházata a klasszikusokat idézte, mellényét eredeti széngombok díszítették, fejére felfordított kék fémvödör került, kezében pedig valódi cirokseprű ágaskodott. Nem sejtettem még akkor, hogy az évek múlásával együtt változik majd a hóember-divat (is) és holmi műanyagvödör és műrépa helyettesíti majd az eredetit, ha egyáltalán esik annyi hó, hogy ...

Read More

Szunnyadó energiák

Ahogy haladunk befelé az év sötétebb felébe, egyre fogy a világosság, s reggelente élessé karcosul a levegő. Ha körülnézünk, összhatását látjuk színnek, íznek, illatnak. A meleg színskála kavalkádja erőteljes árnyalataival lengi körbe a tájat: a zöld már csak gyéren lelhető fel, helyette ott a lila, vörös, sárga, barna… A piac is más arculatot ölt, mint tavasszal. A kosarakban nem a tavasz zsenge fiataljai ücsörögnek már, hanem a nyarat megélt kincsek sorjáznak. Hol ...

Read More

Áhítat

A reggeli hőség tikkasztóan fojtogatja torkom, a forróság bőrszerű leplet fon körém. A levegő függőleges nyalábokba sűrűsödve vibrál, messziről víztócsának látszó délibábok incselkednek. Eltűntek a pár hete még csurig teli vizesárkok; a szakadó esőtől egykor széjjelázott talaj immár kopogósra száradt. Csupán túlázott növények kórói, ottfeledett homokzsákok és tragédiába torkollt emberi sorsok emlékeztetnek arra, hogy a természet elszabaduló indulatai akár győzhetnek is felettünk. Egy láthatatlan kéz mintha jótékony fátylat borítana most ezekre, mintha ...

Read More

A kaszás

Péter Pál napján suhantak a kaszák, erőtől duzzadó férfikezek vágták a táblák aranyló tengerét, mögöttük szorgos asszonykezek segédkeztek. A barkáit elhullatott égerfa ágán felnőttlelkű gyermek kuporgott és a lombokon átszűrődő fények játékát fürkészte. A levegőben apró gömböcskék pörögtek, forogtak, ütköztek egyre sebesebben. A gömbök opálos szegélye éles kontrasztot alkotott a leveleket körüllengő kékes fénnyel. A távolban enyhe morajlás jelezte, hogy valami közeleg. Néhány dörej elteltével szinte megálltak az események, akár egy kimerevített állókép. ...

Read More

Tavaszi fuvallat

Néhány napja mintha más illata lenne a levegőnek. A földből kis zöld hajtások kunkorodnak elő és teljes erőbedobással nyomakodnak felfelé: élni akarnak. A földben csücsülő hagymák már ősszel felszívták a mostani növekedésükhöz szükséges energiákat, mely ott lakozott bennük egész télen át. Nem is sejtettük, hogy lépteink és a hótakaró alatt valódi energiaraktárak rejteznek. Egy láthatatlan kéz intésére most megkezdték feladatukat. De nem túl korai mindez, mire e nagy sietség? Hunyorgok a fénytől és ...

Read More

Úton

Tejfehér köd hömpölyög a tájon, szinte tapintható a csend. Madárlábak nyomai vezetnek a hóban. Félrehajtom az ágat, hópermet szóródik nyakamba. A föld fagyott, a természet mintha öntudatlan álomba zuhanna. Mi, emberek is kapunk ilyen látszólag értelmetlen alvó időszakokat, melynek jelentőségére sokszor csak később jövünk rá. Arra, hogy érlelődött valami. Ahogy a földben, úgy bennünk is. Azt mondják a tanult dolgok alvás közben hasznosulnak, ülepszenek le. Az álom, álmodás tehát nem haszontalan időtöltés. A téli ...

Read More

Lelkek és szerelmek

Mindenütt kibomló és kibomlott rügyek. A május barackvirág-illatú szellője kacagó táncot lejt a fák szirmai között. Mindenhol ez a zsongító érzés, érzelmek felcsapó lángja, öröknek hitt pillanatok.Mi a csuda kavarog ilyenkor bennünk, hogy boldog örömtől zsongva, a langyos tavasz öröknek hitt igézetében, vetjük bele magunkat a mámorító érzésbe? Szinte menetrendszerűen megérkezik, akár a csukott ablakon keresztül is beszökik, jöttét friss áramlat kíséri... De nini, egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy elsuhanó ruhaszegélye kandikál ...

Read More
  • Hírlevélre feliratkozás

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.