Napjainkban egyre nagyobb az érdeklődés a természet gyógyító ereje és a gyógynövények iránt. A történelem kezdetén az ember a természet működésével összhangban alakította ki életritmusát. A természeti folyamatok belső út mintájául szolgáltak. A természet ritmusát követve az ember hitte és tapasztalta, hogy egészségesen, lényének megfelelően él. A gyógynövényekben felfedezzük a természetben rejlő gyógyító erőket, vagyis jótékonyan hatnak testünkre és lelkünkre. A természet bölcsességét összekötötték szakrális ünnepekkel is.  Ez a sorozat ebből a szemszögből mutat be hónapról-hónapra néhány gyógynövényt.

DECEMBER

Karácsonykor fény születik

Az adventi időszakot „csendes idő”-nek is nevezik. Ezekben a hetekben a nappalok egyre rövidebbek és sötétebbek, az elme elcsendesítése és az elmélyülés adná ennek az időszaknak a valódi értelmét.
December 13-án ünnepeljük Szent Lúcia napját. Lúcia a fény hordozója. A szegényeknek és a nélkülözőknek adományt és ételt vitt, fejére olajlámpást erősítve. Átvitt értelemben: fényt visz az emberek közé, megvilágosítja őket.

Cseresznyefa

Szent Borbála az adventi időszak jelképe. Szent Borbála napján, december 4-én cseresznyefa ágat szokás vízbe tenni, hogy karácsonyra kivirágozzon. A fény győzedelmeskedik a sötétség felett, a szeretet pedig a gyűlölet felett.
Karácsony: a kelták ezen az éjszaka fényt gyújtottak, a démonokat fenyőágakkal űzték el.

Borostyán

Mérgező, ugyanakkor gyógyító növény. Az egyik legfontosabb misztériumnövény. A borostyán a természettel ellentétes ritmussal él. Akkor kezd el virágozni, amikor a természet elalszik.
A tél növénye. Az erdő sötétjében növekszik, és a fény felé törekszik.
A borostyán megmutatja emberi létünk másik oldalát. Megmutatja, hogy hogyan bánjunk az akadályokkal. A görög kultúrában eksztatikus növényként használták.
A vaddisznók pedig sebesülés esetén borostyánnal gyógyítják magukat.
A karácsonyfa állítása a 17. században terjedt el Németországban.
A örökzöld fenyő arra emlékeztet, hogy örök természetünk, lényünk folyamatosan megújul.