Év végén rendszerint számot vetünk a mögöttünk hagyott hónapokkal, és szemrevételezzük a változásokat. Habár a változások, fordulatok nem mindig években mérhetők.
Ha összegeznem kellene a most leköszönő évemet:
Nem szeretnék kiemelten most sem sikerekről, sem nehézségekről felsorolásszerűen írni, mert az előbbi dicsekvésnek, az utóbbi pedig panaszkodásnak tűnne.
Két dolgot viszont kiemelnék, amit fontosnak érzek. Az első, hogy teljesült egy álmom, és itthon tanítom a Metamorf technikát. Ehhez idén tavasszal ismét kiutaztam Párizsba képzésre.
Az első tanfolyamot szeptemberben meg is tartottam, a következőt pedig március végén fogom.
Időközben alakul a második rész is, ami még metamorfózisát éli bennem, vagyis kristályosodik az átadásra váró tananyag. Ez a rész a hermetikával kapcsolódik.
A másik újdonság, hogy a keleti gyógyászat egy újabb szeletét tanulom.
Ennek hasznát veszem már most is a napi munkámban, a kezelések során. Sokkal hatékonyabb így mind a tünetkezelés, mind az okok felderítése.
Idén is öröm volt számomra mindazon emberi kapcsolódás, ami előbbre vitt és emelt, és tanulságként igyekszem felfogni azt, ami gátolt, vagy visszafogott.
Mivel a világ sem nem jó és sem nem rossz, a véleménykülönbségek és az ellentétek pedig abból fakadnak, hogy minden egyes ember egy világot épít magának az általa választott építőkövekből.
Egyik napunk csodás, míg a másik mélységesen lesújtó; nekem, neked, mindenkinek…  Attól függően, hogy belül miként vetül le a külvilág.
Ha útravalót szánnék önnön magamnak a jövő évre, akkor Lao ce-t választanám, aki azt mondja, hogy: „Mosolyogj, ha ecetet kóstolsz, mert az ecet akkor jó, ha savanyú”
Vagyis a dolgok akkor jók, ha azok, amik, ha azt a szerepet töltik be, ami a feladatuk!
Kedves barátaim, vendégeim, és kitartó jógásaim, boldog új évet!