Belső ébredés
Egy láthatatlan kéz intésére a nagy festő lassan megkezdi munkáját. Először szinte észrevétlenül lassul le a növekedés, a növények már inkább a föld alatt gyűjtik erejüket.
A leveleken megjelenő színes szegély, mintázat után az egész levél színt vált, s őszi sétákon már pajkosan keringve hullanak köröttünk a bordó, lila, sárga és barna levelek. Földet érve lábunk alá simulnak és belekerülnek a körforgásba.
A változások nagy része is így, szinte észrevétlenül zajlik bennünk.
Szépen kiszínesedik, érlelődik, nem is mindig érezzük tudatosan, s egyszer aztán meglepve fogadjuk mások csodálkozását:
-Hogy megváltoztál! Hova lett a régi éned?
A változás nyilván akkor jó, ha életminőség javulással jár együtt, s nem egy beszűkült gondolkodásmódot, megnyomorított személyiséget, hanem kiteljesedést eredményez.
Nemcsak az év első hónapja, hanem egy új évszak kezdete, vagy egy új holdciklus is kedvező valamiféle elhatározáshoz.
Ősszel, mikor a természet lépésről-lépésre befelé fordul, alkalmas időszak lehet lelki életünk fejlesztésére.
Ha elhatározzuk, hogy mostantól kezdve naponta rendszeresen olvassuk a Szentírást vagy valamilyen lélekemelő írást, illetve meditálunk, mantrázunk vagy imádkozunk, s mindezt közel azonos napszakban tesszük, akkor egy idő után ez szokássá válik és változást eredményez. Bennünk.
Más összefüggésben fogjuk látni a dolgokat, nem a véletlenszerű egymásutániságot, a cél nélküliséget látjuk a világban, hanem egy tervezett és ok-okozattal ellátott események sorozatát.A mindennapok rutinját is tartalom tölti meg, más fényben látjuk napi cselekedeteinket, az esetleges kellemetlen helyzeteket, az emberekkel való konfliktusainkat.
Talán sokan nem hiszik vagy elhamarkodottan ítélik meg addig, míg maguk meg nem tapasztalják, hogy a szentírások nem csupán a vallások elavult, poros manifesztációi, hanem a jelen világban is érvényes tartalommal, üzenettel bíró tanítások.
Ugyanazok a problémák jöttek elő régen is, a régi korok embereinél, egy korábbi köntösbe bújtan, mint ma. Hasonló belső és külső konfliktusokat éltek meg régen és élünk meg ma, csak más formában, más eszközökkel.
Ha belelapozunk a Bhágavad-gítába és elolvassuk valamelyik versét, megdöbbenünk, hogy mennyire érvényes ez mi magunkra, az adott helyzetünkre, a környezetünkre és általában a világra.
Önmagukban és egymás után sorba véve is időszerű tanulságokat fogalmaznak meg. Az utóbbi módszerrel, vagyis egymás után olvasva, egy tágabb értelmezési közegbe kerülnek az egyes versszakok.
Azt mondják a hajnali, vagy a kora reggeli órák különlegesek, mert ilyenkor fogékony igazán az elme a szellemi tanítások befogadásra, ezért nem mindegy, hogy milyen inger éri ekkor.
Érdemes egy kicsivel korábbra tenni ébredésünk időpontját, s egy röpke időt a lelki életünkre szánni.
A nap indításakor olvasott üzenet az egész napra érvényes lehet, egyfajta védőpajzsként szolgál.
Más megvilágításba kerülnek a napi teendők, a bosszúságok, a súrlódások.
Jobban különbséget tudunk tenni a fontos és a nem fontos között, a megváltoztatható és a megváltoztathatatlan között. Az előbbi megvalósulásáért erősítheti tettvágyunkat, az utóbbit pedig segít elfogadni.
Fontos, hogy a reggeli meditációt, lelki órát ne eggyel több feladatként vagy egy idő után terhes koloncként éljük meg, hanem töltekezésnek, épülésünket szolgáló tevékenységnek.
Olyan valaminek, ami nem elveszi az időnket, hanem éppen hogy felszabadítja, mert derűvel és könnyedséggel tölt el, s könnyebben felül tudunk emelkedni a felesleges, időt rabló tépelődéseken is.
A környezetünk nem fog változni, a körülmények sem mindig, de mi magunk változhatunk. Ugyanott vagyunk, de már nem ugyanúgy. A helyzet ugyanaz, csak én vagyok más.
Olyan igazad van, pontosan ezt kell tennem, szánjak magamra időt, 6 éve mellőzöm ezt. Nehezemre esik reggel korán felkelni, a gyerekek miatt nem alszom jól éjjel, de tudom, h az feldobna, ha reggel korábban kelnék s időt szánnék arra, h megvizsgáljam magam, h odafigyeljek kicsit Jézus tanítására. Megpróbálom. Köszi Renáta