Táplálkozási irányzatok 2. – Makrobiotika

Hosszú élet japán titka

Az irányzat elnevezése a görög macro (hosszú) és bios (élet) szavak összetételéből ered.
Jelentése: hosszú élet.
Távol-Keleten egy japán szamuráj család leszármazottja -George Ohsawa- kezdte el terjeszteni.

Később átkerült más kontinensekre is, Európában és az USA-ban a képen látható Michio Kushi tette ismertté, az ottani viszonyokhoz igazítva.

Folytonos változás – a taó

Az irányzat filozófiai alapja a taoizmusra épül. A kínai filozófia az állandóan mozgó és szakadatlanul változó valóságot taónak nevezi.

Az ember a világ részeként, azzal egységet alkot, így a világmindenség törvényszerűségei rá is hatással vannak.
Ha ezt figyelmen kívül hagyja -étkezése és életmódja tekintetében-, akkor egészsége egy idő után megrendül.
A természet folytonos változása az emberi szervezetben is megfigyelhető. A testben is zajlik az ellentétes erők küzdelme és ennek a harcnak a kimenetele határozza meg, hogy az egészség vagy a betegség kerül-e túlsúlyba.

Jin és Jang az étkezésben

A világban működő két ellentétes erő (Jin és Jang) egymással ellentétes tulajdonságokat testesít meg.

Jin tulajdonságok: sötét, hideg, nő, nedves

Jang tulajdonságok: világos, forró, férfi, száraz Az élelmiszerek szintén jin és jang kategóriába sorolhatók. Jang ételek közül a legszélsőségesebb: a só, majd a húsok, a zsírok, a tojás.
A jin oldal legszélén a kábítószerek állnak, majd a vegyi anyagok, a cukor, a kávé, az alkohol, a dohány.
A középső régióba tartoznak a gabonák, a gyümölcsök és a zöldségek.
Ha egyik vagy másik oldal túlsúlyba jut, például túl sok jin karakterű ételt fogyasztunk, akkor az arra jellemző vonások erősödnek a szervezetben is. Jin esetében ez fázósságban, lassú, vontatott mozgásban, passzív viselkedésben nyilvánul meg.
A jang karakterű ételek túlzott fogyasztásától túl feszes izomzat, erőteljes cselekvések, fanatizmus, agresszió alakulhat ki.
Ezért lényeges, hogy lehetőség szerint kerüljük mindkét szélsőséget.

Makrobiotikus konyha

A kiegyensúlyozott étkezés kerüli mindkét típus szélsőséges elemeit és a középső részbe tartozó ételek fogyasztását helyezi előtérbe.
A mérsékelt égövön élő emberek tápláléka ezért a következőkből áll: gabonafélék, zöldségek, hüvelyesek, gyümölcsök és olajos magvak.
Közülük is legfontosabbak a gabonák (barna rizs, köles, árpa, búza, zab, hajdina, kukorica), melyek optimális esetben az étkezés 40–60%-t alkotják.
A barna rizst tartja a legideálisabb gabonának, mely vitaminokat és sok fehérjét tartalmaz.
A makrobiotika szerint az étkezés tartalmazzon még 25-30% zöldségfélét és 5-10% hüvelyest.
A helyben termő, és az adott évszaknak megfelelő táplálékot részesíti előnyben.
Nem javasolja a tartósított, finomított, vagy távoli országokból behozott élelmiszereket.
Főzési eljárások közül a párolást, a gőzölést és a főzést javasolja, ritkán alkalmazza a sütést.

Évszakok szerint táplálkozás

Az étkezést az adott évszakhoz igazítja.
Tavasszal, a természet megújulásakor, növekedésnek indulnak a zöld növények. Ilyenkor szervezetünknek is meg kell kapnia az újrakezdéshez szükséges energiát.
Különösen előnyös a csírák, csírázó magvak, rügyek és friss hajtások fogyasztása.
A hőmérséklet melegedésével viszont fokozatosan csökkenteni lehet a főzési időt és a fűszerezést.
A nyers kosztot csak nyárra javasolja, nyers saláta és gyümölcs formájában. Túl sok hideget azonban ilyenkor sem tanácsos fogyasztani, mert gyengíti az immunrendszert és a lépet.
A gabonát nyáron is főzik, a zöldféléket rövid ideig párolják.
Ősszel, az idő hűvösödésével, előtérbe kerül az erősebb fűszerezés, és a hosszabb ideig történő főzés.
A nyers ételek háttérbe szorulnak, a gyümölcsöket főtt vagy aszalt formában fogyasztják.
Télen a melegítő hatású, sósabb ízesítésű ételek javasoltak. A főzésnél több olajos magvat, olajat használnak, mert melegítik a szervezetet.

Ízek, színek, szervek

A makrobiotika az egyes évszakokhoz színeket, ízeket és szerveket társít.
Öt színt, illetve öt alapízt különböztet meg, melyeket hozzárendel az egyes évszakokhoz (a 4 évszakot kiegészíti még egy évszakkal, a késő nyárral).
Az évszakok mindegyikéhez egy-egy szervet is kapcsol, mely az év adott időszakában érzékenyebb és könnyebben megbetegedhet, ha nem fordítunk elegendő figyelmet működésére.
A tavaszhoz a zöld szín és a savanyú íz társul. Ilyenkor a savanykás ízű ételek indítják be a szervezet energiáit, melyek előnyösen hatnak a májra és az epehólyagra.
A nyárhoz a pirosat és a keserű ízt kapcsolja. A keserű jó hatással van a szívre és a vékonybélre.
A késő nyárra a sárga szín és az édes íz jellemző. A természetes édes íz tápláló energiájú, ellazítja a testet. Nyugtató hatással van a lépre, a gyomorra, a hasnyálmirigyre.
Az ősszel a fehér szín és a csípős íz harmonizál.  A csípős ételek (hagyma, retek, gyömbér, bors) segítik a keringést a testben, serkentik a tüdő és a vastagbél működését.
A télhez a fekete szín és a só kapcsolódik. A jó minőségű só erősíti a vesét és a húgyhólyagot.
A makrobiotika szerint a fenti szempontok szerinti étkezés energetikailag egyensúlyba juttatja szervezetünket.

Makrobiotikus hírességek

Madonna, Nicole Kidman, Tom Cruise, Steaven Seagal, Gwyneth Paltrow

You May Also Like

Táplálkozás télen, avagy felejtsd el az újévi fogyókúrát!

Jelmezek kavalkádja

2 thoughts on “Táplálkozási irányzatok 2. – Makrobiotika”

  1. Hahó,
    egy olyan kérdésem lenne, hogy jelent meg érdemben könyv / szakácskönyv az évszakok szerinti főzésről? A Szepesi Dóra-féle nekem is megvan, de vmi olyan jobban tetszene, ami konkrétan felsorolja, milyen növénynek mikor van szezonja és több receptet is közöl. Ötlet? 🙂
    Köszi!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

  • Hírlevélre feliratkozás

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.