RÓMAIAK
Földművelő politikusok
Itália termékeny földje kedvezett a mezőgazdaságnak. Rómában hosszú ideig a földművelést tartották a szabad emberhez egyedül méltó foglalkozásnak.
A korai századokban az államférfiak, hadvezérek is folytattak ilyen jellegű tevékenységet, melyet családneveik is jeleznek: Cicero (cicer: borsó); Fabius (faba: bab).
A híres római kása
A hüvelyeseken kívül (bab, borsó, apró szemű lencse) termesztettek sárgarépát, feketegyökeret, spárgát, karalábét, káposztát, tökféléket is.
A hagymák különféle változatait ismerték: vöröshagyma, fokhagyma, póré-, mogyoró-, metélőhagyma, és szívesen fogyasztottak gombát is.
A római polgárok konyhája igen egyszerű volt. Étkezésük alapját hosszú időkön keresztül a kásafélék képezték, melyet tönkölybúzából (puls) vagy babból készítettek.
Hódító Róma – görög hatás a táplálkozásban
A birodalom terjeszkedése következtében új táplálkozási szokások (élelmiszerek, ételkészítési eljárások) áramlottak Rómába.
A korabeli történetírók úgy tartották, hogy Róma a világ gyomra. Ez a titulus onnan ered, hogy a leigázott, meghódított területek népei látták el Rómát élelemmel.
A görögökkel való kapcsolat számos változást eredményezett. Az addig ismeretlen élesztő megjelenése újdonságot hozott. A szinte kizárólagos kását kezdte felváltani a kenyér.
Az első pékségek i.e. 170 táján alakultak, a lisztet nagy kőmalmokban őrölték, dagasztógéppel dagasztottak, és kemencében sütöttek.
A szegényebbek azonban továbbra is kását és főzeléket ettek, a kenyérfogyasztás számukra luxus volt.
Az elpusztult város titkai
A kor étkezési szokásairól sokat elárulnak a Pompeji területén feltárt romok régészeti leletei. Pompeji egy Nápoly melletti település, melyet a Vezúv lávája borított el i.e. 79-ben. Maradványai között feltártak egy jó állapotban lévő sütőkemencét,  ahol megőrződtek a kenyerek. Az egykilós kerek cipók  héján még a pék neve is jól olvasható.
A pizzák elődei a következőképpen készülhettek: a lapos kelt tésztát olívaolajjal megkenték, fűszerezték, mézzel édesítették, majd köveken megsütötték.
Az alapanyagok beszerzése, az adás-vétel a piacon, a  Forumon zajlott le. A téren az árusok fabódéi sorakoztak, itt árulták a gyümölcsöt, zöldséget, és a  mindennapi élethez szükséges eszközöket, edényeket, cserepeket is.
Ókori gyorséttermek
Ki gondolná, hogy az ókori Rómában már léteztek falatozók (thermopóliumok) is, ahol meleg étel és ital fogyasztására lehetett betérni?
Az épület elülső részében az elvitelre szánt ételt lehetett átvenni, a hátulsó rész pedig étteremként működött.
Az arénákban, a cirkuszi előadások alatt, a közönség a mai pattogatott kukoricához hasonló pörkölt csemegét, csicseriborsót ropogtatott.
Fitnesz-menü a görögöktől
Görög hatásra csökkent a főzelékfélék és hüvelyesek súlya, helyette növekedett a saláta és gyümölcs népszerűsége.
A rómaiak az átvett (görög) minta szerint sokféle zöldséget fogyasztottak, és színvonalas konyhakertészeteket létesítettek.
Sokféle salátát termesztettek: fejes, fehér, vörös endívia, kappadókiai. Ezen kívül fogyasztották az árvacsalánt, cikóriát, papsajtot, pitypanglevelet is.
Bölcsen tették, hiszen a keserű anyagokat tartalmazó zöldek fokozzák a májműködést, és elősegítik a szervezet méregtelenítését.
Diocletianus császár minden étkezés előtt egy nagy adag zöldsalátát fogyasztott. Split városában, palotája kertjében, pedig a birodalom legjobb salátáit nevelték számára.
Távolabbi területekről különféle gyümölcsöket, nemesített növények magvait hozatták be Rómába.
Így vált ismertté a szidoni birsalma, a krétai málna, vagy a fekete-tengeri cseresznye.
De fogyasztották a szilvát, almát, körtét is. A gyümölcsöket nemcsak nyersen ették, hanem hamuban sütötték, mézben főzték, vagy aszalták is.
Ördögi fűszer: az asafoetida
Fűszerek közül a széles körben ismert ánizs, bors, kömény, kapor, zeller, koriander, menta használatán kívül olyan érdekesség is megtalálható a római konyhában, mint az asafoetida.
Ezt a gyantaféle növényt orrfacsaró illata miatt ördöggyökérnek is nevezik. Mártások alapanyagaként szerepelt, illetve étkezés előtt a tányért dörzsölték be vele. Ma főleg az indiai konyha használja előszeretettel.
Amforák kincse: olaj és bor
A birodalom terjeszkedése következtében a gabonatermelés háttérbe szorult, mivel a meghódított tartományok (Szicília, Egyiptom, Hispánia, Gallia) biztosították a gabonaellátást.
Helyette viszont elterjedt a szőlő-, olaj- és gyümölcstermelés.
A bor élvezetét, a szőlő művelését is a görögöktől sajátították el, ahogy a az olajfa kultúráját, az olaj használatát is.
A rómaiak legfontosabb itala a bor volt. A mustot és a bort agyagedényben tárolták.
Az olaj pedig nélkülözhetetlen volt a főzésnél, világításnál, de kenőcsöket, gyógyszereket, kozmetikai cikkeket is készítettek belőle.
Az olajbogyókat érés után kosarakba szüretelték, majd olajprésben kisajtolták. Amforákban vagy hordókban tárolták.
Fontos gazdasági ágazat volt a méhészet. A mézet édesítőszerként, valamint gyógyászati célokra használták, pl. torokfájás, hűléses betegségek esetén.
A tenyésztett állatok közül a kecske és a juh tejét fogyasztották. Sajtot is készítettek, a tej megaltatására a fügefa nedvét alkalmazták.
Apicius – az ókori sztárséf
A római konyhaművészetet Apicius neve fémjeli, aki az ókor leghíresebb szakácsa volt.
Az i.e. 25 körül élt gazdag arisztokrata a legkiválóbb római ínyenc volt. Nemcsak művelte, hanem tanította is a főzés tudományát.
Kedvenc ételeinek receptjeit szorgalmasan összeírta, ebből jött létre később az első receptkönyv: Konyhaművészet néven.
Ókori táplálkozás jellemzői:
Az ókori népek étkezéséből és konyhaművészetéből mi is tanulhatunk, a következőket érdemes lenne nekünk is megszívlelni:
– zöld leveles növények, saláták kiemelt fogyasztása
– hüvelyesből készült ételek, kásák fogyasztása
-olívaolaj használata
-mézzel és aszalt gyümölcsökkel történő édesítés.
Korábbi részek:
Őskor növényi táplálkozása
Ókor növényi táplálkozása I. – Mezopotámia
Ókor növényi táplálkozása II. – Egyiptom
Ókor növényi táplálkozása III. – Görögök