Most, hogy kicsit felengedett a talaj, elkerült némi csicsóka a földből. A régebben csak „szegények krumplijaként emlegetett” csicsóka közeli rokonságban áll a napraforgóval.

Növekedése elején össze is téveszthetnénk vele, mert nagyon hasonlítanak egymásra, de ha jobban megfigyeljük, akkor látjuk, hogy a csicsóka sárga virágai kisebbek, mint a napraforgóé és később is nyílnak.
A növény hosszú szára több méter magasra is megnő, gumóinak héja sárgás, fehéres. Húsa rózsaszín-fehér. Felszíne erősen göcsörtös, barázdált, ezért nehezen tisztítható.
A csicsóka a legrosszabb minőségű talajon is megél és nagyon terjedőképes. A gumókból oldalhajtások nőnek, s sorra dugják ki fejüket a földből. Meglehet, hogy mire észbekapunk egyszeribe már csak a sok kis zöld feltörekvő hajtást vesszük észre.
Életképessége megakadályozza, hogy a többi növény vagy a gaz elterjedjen a közelében.
Íze édesebb, mint a burgonyáé, magas rosttartalma pedig serkenti az emésztést.

Fontos tulajdonsága, hogy inulint tartalmaz, mely egy rostféle. A bélben magához vonzza a jó baktériumokat, a káros bélflóra tagjait viszont nem táplálja, mert azok a finomított cukor bomlástermékein élnek.
A cukorbetegek és a plusz kilókkal küzdők számára fontos tudnivaló, hogy a csicsóka fogyasztása azért is előnyös, mert az inulin nem emeli a vércukorszintet, szemben a burgonyában lévő keményítővel. Tehát étkezésükben a burgonyát kiválthatják a csicsókával.
Fogyasztása:
Salátaként nyersen lereszelve
Zöldséglevek alkotórészeként: pl. narancs-csicsóka-citrom koktél, alma-csicsóka turmix
Levesként elkészítve
Köretként: csicsókapüré, tepsiben sült csicsóka, csicsóka-lepény
Süteményekben töltelékként: pl. almás pitében reszelt almával keverve
A csicsóka az arra érzékenyeknél puffasztó hatást válthat ki.
Ennek ellensúlyozásaként használjunk köménymagot ott, ahol az étel jellege ezt lehetővé teszi (leves, saláta, lepény) vagy fogyasszunk mellé mentateát.