Okrás lecsó


A nyári szezonban hetente egyszer-kétszer biztosan eszünk lecsót, mégsem ununk rá, mert ősztől-tavaszig úgysem készítek. Lehetne ugyan, de akkor nem az igazi. Nincs meg benne a nyár íze: a napérlelte paradicsomé, ami még meleg, mikor leszakítom, a friss, ropogós paprikáé és a hölgyujjaké…
A hölgyujj (nem hölgy ujj!) más néven gombó , bámia vagy okra egy belül magos kívül zöld, hegyes ujjformájú zöldség. Mi inkább okrának hívjuk itthon őket és jelenleg még elég szűkkörű a felhasználási területe a konyhánkban: többnyire lecsóba szoktam tenni. Kissé „kocsonyás” jelleget kölcsönöz az ételnek, pektintartalma miatt. Fiatalon érdemes leszedni, mert az öregnek már erős rostjai, amolyan szálkái vannak.
Padlizsánnal is szoktam készíteni, vagyis ratatouille-t.
Hozzávalók:

  • 1 fej hagyma
  • 1 kg zöld­pap­ri­ka
  • 500 g pa­ra­di­csom

Elkészítése:
Az apróra vágott vö­rös­hagy­mát olajon meg­pi­rítom. Hoz­zá­adom a ne­gye­dek­re fel­vá­gott pa­ra­di­cso­mot, a ka­ri­kák­ra vá­gott zöld­pap­ri­kát és az okrát (csak a felső, száras végét vágom le, majd felkarikázom). Íz­lés sze­rint meg­sóz­om és fedő a­latt ad­dig pá­rol­om, a­míg meg­pu­hul.
Aki szalonna ízt hiányol belőle, az meghintheti közönséges só helyett füstízű sóval is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

  • Hírlevélre feliratkozás

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.