Az ételek mindegyike valamelyik kötőerőt erősíti (jóság, szenvedély, tudatlanság), az egyes alapanyagokat pedig ezen három csoport valamelyikébe sorolja be ez a szellemi irányzat.
A hagymáról azt tartja, hogy a szenvedélyt erősíti, a gomba pedig a tudatlanságot. A gomba ilyen hatása például azon mérhető le, hogy fogyasztása után álmosnak, fáradtnak érezzük magunkat. Ha a gomba összetételét vesszük, valóban elég nehezen emészthető fehérjéket tartalmaz.

Az egyes jógairányzatok is fontosnak tartják a táplálkozás minőségét, különbséget tesznek előnyös és kedvezőtlen hatású táplálékcsoportok között.
Nemcsak az egyes jóga ászanák (testhelyzetek) kivitelezése válik nehézkessé a nem megfelelő tápláléktól, de a jóga valódi céljára, a testgyakorláson túlmutató szellemi és lelki fejlődésre is hatással van az étkezés.
A több ezer éves indiai gyógyászat, az ájurvéda, az egyes testtípusok (váta, pitta, kapha) alapján állapítja meg a táplálékokról, alapanyagokról, hogy kedvező vagy káros-e azok fogyasztása az adott emberre nézve.
A vata típusú ember a levegőt, a pitta a tüzet, a kapha a föld elemet képviseli. A legtöbb ember nem tartozik teljesen egyik vagy másik típusba, hanem keverék, de hangsúlyossá válik benne a három elem közül valamelyik. A táplálkozásban ez úgy vetül le, hogy ha például egy pitta típusú embert alkoholt iszik, akkor még szenvedélyesebb lesz, a vata típusú ember pedig nem bírja az éhezést, többször kíván enni, tápláló, lédús ételeket.
Az ájurvéda a hagymát például gyógyításra használja, kezdődő nátha esetén.

A vaisnava hagyománytól eltérően, én nagyon kevés tejterméket használok,  ghí (tisztított vaj) helyett  olajban szoktam sütni, a saláták meglocsolásához pedig hidegen sajtolt olajat használok.
Lisztből javarészt teljes kiőrlésűt fogyasztunk, illetve jóval kevesebb cukrot.
A gabonák szinte mindegyike gyakran szerepel az ételeinkben (búza, tönkölybúza, zab, rozs, köles, barna rizs, köles) illetve ugyan nem gabona, de ide kívánkozik: hajdina, amarant, tápióka.
A hagymafélék közül nem használok fokhagymát, medvehagymát, de pórét és vöröshagymát kis mértékben igen.
Szóját használok, de mértékkel.
Gyakran készítek hüvelyesből ételt: vörös lencse, barna és fekete lencse, mungó bab, cifra bab, aduki bab, gyöngybab, borsó, csicseriborsó stb.
A gomba tekintetében: a szárított változatokat szoktam időnként töltelékbe tenni.
Alkoholt nem fogyasztunk.

A hétköznapokban, ahogy említettem, általában nem a szigorú vaisnava hagyományok szerint főzök, de néhány eljárást, szabályt ilyenkor is követek.
A tisztaság igen fontos számomra. A konyhában a főzés előtt előkészülök, kicsit takarítok, noha az előző főzés végén mindig rendet teszek és kitakarítok (mosogatás, söprés, felmosás, tűzhely letisztítása, szükség esetén a fali csempék lemosása).
Fontos a ruházat (kötény, fejre kendő) és a kéz tisztasága, illetve lényeges gondolati síkon is ráhangolódni a főzésre. Azt tartják, hogy a szakács gondolatainak jellege érződik az általa készített ételen is.

Az ételeket vagy saját bevált recept szerint vagy szakácskönyv, Internetes recept stb. alapján készítem, esetleg újat kísérletezek ki.
Ha szigorú vaisnava ételsor készül, akkor többnyire a megadott receptet követem.
Az ételekről azt tartják, hogy a hat alapíz mindegyike jusson bennük kifejezésre: keserű, édes, savanyú, sós, csípős és a fanyar.
Ez azt jelenti, hogy úgy ideális az ételek összeválogatása, ha az egyes fogások képviselik ezeket az alapízeket, vagyis az egyik keserű, a másik édes.
Egy komplett menüsor a következő fogásokból áll:

• leves
• főétel körettel
• feltét (sós csemege)
• kenyérféle
• édes-csípős mártás (csatni)
• édesség
• ital
• friss saláta