Bodzabogyó lekvár
A kb. 3-7 méterre megnövő fekete bodza cserjéjének termése, ami nem keverendő össze a gyalogbodzáéval, mert az erősen mérgező! Bogyója csak éretten jó, vagyis mikor már erősen fekete színűvé válik.
Tavasszal a virágjából bodzaszörpöt készítettem, ami inkább üdítőnek, mintsem szörpnek nevezhető, mert nem annyira tömény.
A bodza szárított virágjából gyógytea készíthető.
A virág és a bogyó hasonló tulajdonságokkal rendelkezik: megfázáskor izzasztó hatással bír, köhögéscsillapító, valamint immunerősítő és hashajtásra is alkalmas.
Tavaly nyáron nekifogtam ugyan bodzabogyó-lekvár készítésnek, néhány üveggel eltettem, hogy aztán kóstolás nélkül ki is dobjam, mert időközben azt olvastam, hogy a magja enyhén mérgező.
Idén ezért a mag nélküli verziónak láttam neki.
Hogy teljes legyen a képzavar, a bodzalekvár receptek egy része nem írja, hogy vegyük ki a magját, más része viszont átpasszírozást javasol. Én pedig, “jobb félni alapon,” mag nélkül teszem el ezentúl. Főként azért, mert a gyerekek is enni fognak belőle.
Aki szintén rászánja magát a bodzázásra, az számítson arra, hogy a bodza szürete, villázása, passzírozása, kavargatása, töltögetése egy kis fekete-lilás füstszínt kölcsönöz az ujjaknak.
Ollóval levágom a fáról a bodza fürtös fejeit. Villa segítségével legereblyézem róla a szemeket. A penészes, éretlen, illetve nemkívánatos szemeket kiszedem belőle, majd megmosom.
Összeturmixolom. A pépet átpasszírozom egy paradicsompasszírozó, -ennek híján pedig egy szűrő és egy passzírozásra alkalmatos nyél/kanál- segítségével. A kinyert levet befőző lábasba teszem.
Számomra igencsak fanyar volt édesítés nélkül, így az általam lekvároknál alkalmazott cukormennyiség többszöröse került bele. Nagyon lassan sűrűsödött be, mivel nem használok a lekvárokhoz semmilyen kocsonyásító anyagot, ezért tovább kellett főznöm, mint az eddig megszokottakat (barack, eper stb.).
Hozzávalók:
- 1 kg tisztított bodzabogyó
- 30 dkg cukor
Elkészítése:
Forrón üvegekbe rakom, fejreállítom és dunsztolom. Ennek részletes menete a Befőzés címszó alatt olvasható.
A mostani szüretelésemből viszonylag kevés lett, két kisüvegnyi. Inkább gyógyító-szerként szeretném használni majd a téli időszakban, mert elég markáns az íze így magában, más gyümölcsökkel nem keverve.
A fán viszont még vannak éretlen fürtök, úgyhogy talán még beérik legalább ugyanennyi termés.
Szia!
Olyan kérdésem lenne hogy milyen menyiségbe vagy hogy fogyasztható a lekvár? Vagy ugyan úgy lehet használni mint a többi lekvárt?
Szia! Ahogy a többi lekvárt, habár számolni kell vele, hogy elég jellegzetes az íze. Így célszerű más gyümölccsel keverni a készítéskor. Ha önmagában készítjük, akkor lehet a gyógyhatása miatt is fogyasztani, pl. köhögésre, hashajtásra.
Én is mostanában tettem el bodzalekvárt. A lányom rákeresett a net-en, és ő mondta, hogy a bogyó magja mérgező. Mivel 8-10 üveg lekvárt sajnáltam kidobni, én is keresgéltem és azt találtam, hogy az az anyag, ami enyhén mérgezővé tenné, hevítés hatására lebomlik. Az enyhe hashajtó hatásáról is írnak, valamint az izzasztó, immunerősítő, rheumatikus bajokra gyógyító hatásáról is. Még én is fogok befőzni, mert folyamatosan érik.
Szia Anikó!
Köszi, hogy megosztottad a tapasztalataidat! A gyerekek miatt én nem akartam kockáztatni, habár túlságosan nem rajonganak az ízéért… 🙂 Almával viszont jól párosítható.
És ahogy írod, számos gyógyhatása van. Télen megfázáskor az egyik legjobb szer.