Lélek

A kineziológia a görög kinesis (mozgás) szóból származik, jelentése: mozgással foglalkozó tudomány.

A mozgás az izmokkal hozható kölcsönhatásba. Talán nem is gondolnánk, hogy sejtjeink, így izomsejtjeink is információt képesek tárolni, egészen a születésünk előtti időktől, a fogantatásunktól kezdődően.

Életünk során szerzett minden tapasztalat lenyomatként megmarad testünkben, az egyes helyzetekben pedig  akaratlanul is ezeket a viselkedési mintákat elevenítjük fel, és annak megfelelően cselekszünk.

A bennünket érő ingerekből -melyek lehetnek jók és rosszak is-, származó hatásokat, benyomásokat az izmok elraktározzák. A negatív élmények egy idő után feszültséghez, stresszhez vezetnek. Az izmok emlékezése minden hasonló helyzetben előhívja a korábbi negatív érzést.

A kineziológia a stresszoldás módszerét alkalmazza. Az információk felszínre hozatalát izomteszteléssel végzi, melynek során megmutatkoznak a problémák vagy betegségek valódi, mögöttes okai. A módszer különféle korrekciókat alkalmaz, melyek oldják a stresszt, a negatív blokkokat és helyreállítják a szervezet egyensúlyát.

A két agyfélteke működésének harmonizálása felismerteti az egyénnel, hogy minden helyzetben van lehetősége döntést hozni, vagyis választani.

A kineziológia nem “kézrátétes gyógyítás”, se nem hipnózis vagy szuggesztió! Olyan alternatív módszer, mely  elősegíti a szervezet öngyógyító folyamatának beindulását, a problémák megoldását, s így a szervezet egyensúlyba kerülését.

Tudatosítja, hogy mindig van választásunk és döntéseinkkel a dolgok és helyzetek pozitív oldalát élhetjük.

Kapcsolódó oldalak:

• Lét-tudatos terápia
• Mi a kineziológia?
  

Bejelentkezés: renata.kalman@lettudatos.com

Sokszor halljuk azt a beletörődést, tehetetlenséget sugalló mondatot, hogy: nem volt más választásom. Tényleg igaz ez?

Ha nyugati szemmel közelítünk a kérdéshez, akkor azt látjuk, hogy az egyén önmaga megvalósítására törekszik, életét minél teljesebb formában kívánja élni és irányítani, határozott elképzelésekkel rendelkezik a világról, saját komfortjáról, mások megítéléséről, élete során pedig szükségszerű módon folyton választásokat hoz, kedvezőbb és kedvezőtlenebb helyzetekben.

Azonban a meghozott döntésekkel kapcsolatban sokszor kétségei támadnak, s szívesen felülírná utólag azokat, vagyis visszatekintve másként cselekedne.

Kit hibáztat mindezért? Önmagát ritkán szokta, hiszen akkor be kellene látnia, hogy mostani megítélése szerint akkor rosszul döntött vagyis ő maga felelős ezért a „rossz” döntésért.

Mi hibás hát? Természetesen a körülmények. A nem megfelelő helyzet, melyben ő maga nem is dönthetett volna másként, csakis ezen a módon.

Így az ebből eredő minden következmény most már ennek a „hibásnak” vélt döntésnek tudható, ez okozza a szenvedését, fájdalmait, rossz közérzetét.

Biztos, hogy rosszul döntünk? Létezik olyan, hogy rossz döntés?

Az tény, hogy a döntésekkel egy-egy utat jelölünk ki, ami lehet egy lelki értékekben bővelkedő, szellemi fejlődésre hangsúlyt helyező, de lehet ön- és mások elpusztításával járó romboló út is.

Céljukat tekintve is máshova vezetnek, az előbbi -optimális esetben- a fejlődés, míg az utóbbi a pusztítás felé.

Az útnak nem a cél a legfőbb lényege, hiszen az út során tanulunk is. Az elsőből is lehet tévút, kanyarodhat az önhittség és önmagukat mások fölé helyező szuper egóság felé, míg a másodikon járó is eljuttathat arra a pontra, hogy a mély és lehúzó közegbe belecsömörölve választást hozva onnan kikerüljön.

Ha feltesszük a kérdést, hogy vajon sikereink vagy kudarcaink jobb tanítómesterek-e, azaz melyik tanít radikálisabban? Akkor végiggondolva jó eséllyel válaszoljuk azt, hogy a kudarcok és csalódások mélyebben hatnak ránk.

Az, hogy egy adott szituációban miként választunk, valóban fontos és jelentőséggel bíró momentum, de még lényegesebb, hogy miként élünk a hozott döntésekkel, azaz hogyan sáfárkodunk az elénk táruló lehetőségekkel.

Ha választásainkat folyton áthárítjuk a rossz körülményekre, a nehéz helyzetekre, akkor önmagunk sorsát a megmásíthatatlan, vak végzetre ruházzuk, amiből nincs kiút.

Ha viszont a döntéseinkből fakadó helyzetet és a következményeket igyekszünk önmagunk fejlődésére fordítani, ha azokban nem a csapásokat, hanem a tanulási lehetőséget látjuk, akkor velünk is megeshet az a csoda, hogy jobbá válik az életünk. Akár így, akár úgy döntöttünk.

Van választásod! II.

Lét-tudatos terápia