A befőzésnél is fontosnak tartom, hogy minél kevesebb vegyszer, káros anyag kerüljön a szervezetünkbe. A gyümölcsöket tartósítószer nélkül, csökkentett cukortartalommal teszem el. A korábbi évek során cukor helyett mézet alkalmaztam, de végül úgy gondoltam, hogy sajnálom a mézet forralással tönkretenni, így cukrot használok, de a hagyományos receptekhez képest jóval kevesebbet.
Az eljárásom is változott, egyszerűsödött. Mikor elkezdtem (kb. 12 évvel ezelőtt), akkor Bokor Katalin módszerét követtem, a két celofán közé tett nátrium-benzoátos eljárást, de nem voltam elégedett vele, mert sok megromlott (kilazult a befőttes gumi, kiszáradt vagy megpenészedett a lekvár) illetve időben kicsit hosszadalmas volt ez az eljárás. Ezért kezdtem el a csavaros tetős módszert alkalmazni.
Menete:
Jóval a befőzési szezon előtt megfelelő méretű csavaros tetejű üvegeket gyűjtök. Szívesebben használok kisebb méretűeket, mint nagyokat.
Az üvegeket fedővel együtt alaposan elmosom, a palackokhoz üvegmosót használok. Ecetes vízben átöblítem és tiszta konyharuhán lecsorgatom. Egy nagy fazékba téve kifőzöm azaz csírátlanítom őket, s mikor kissé hűlt a víz, facsipesszel kihalászom, majd konyharuhával borított tálcára teszem.
Érdemes előző nap kifőzni az üvegeket, így nem kell velük a befőzés napján bajlódni. Ez esetben kifőzés után mikor megszáradtak, csavarjuk rá a fedőt, hogy tiszta maradjon.
Fontos, hogy a fedél rávaló legyen, azaz passzoljon. Nem megfelelő méret esetén ugyanis könnyebben megromolhat a tartalom (a méret probléma már korábban kiderülhet: mikor fejre állítjuk, kifolyik a fedőzárnál).
A befőzéshez használjunk egy erre a célra tartott sérülésmentes befőzőlábast és egy külön fakanalat.
Az adott termésből elkészítem a lekvárt, befőttet, szörpöt, ivólevet (pl. eperdzsem, sárgabarack befőtt, szőlőlekvár stb.) melyek pontos leírása megtalálható az adott receptnél és beleadagolom a neki szánt üvegekbe.
Befőtt esetén: a darabokra vágott vagy csak kimagozott gyümölcsöt beleteszem az üvegbe, majd forró felöntőlével felöntöm.
Ha kicsit keményebb gyümölcsből dolgozok, akkor befőtt esetén miután a fedőt lazán rátekertem, az üvegeket egy konyharuhával kibélelt lábosba állítom, vizet öntök bele (az üvegeknek maximum a 2/3-ig érjen a víz), majd 15-20 percig alacsony lángon kigőzölöm (vízfürdő). A gőzölés után szorosra tekerem a fedőt.
A lekvárnál a gyümölcsöt összedarabolom, turmixolom, majd édesítem, esetleg sűrítőanyagot adok hozzá és felforralom. Még forrón üvegekbe töltöm.
A megtöltött üvegekre rácsavarom a fedelet, majd fejtetőre állítom pár percre.
Fontos, hogy a fedő a fejre állítás illetve kigőzölés után teljesen “ráhúzódjon” az üvegre úgy, hogy ne lehessen benyomni középen.
A fedő nélküli palackoknál, pl. az ivólevek, szörp esetén két megnedvesített celofán közé nátrium-benzoátot teszek és befőttes gumival rögzítem. Leírás: itt.
Ezután az üvegek egyenként újságpapírba csomagolva száraz dunsztba vándorolnak, ami lehet egy láda, rekesz, melyet kibélelünk (pokrócokkal, ruhával). Ez a gyors kihűlés elkerülése miatt szükséges, egy-két napig így maradnak.
Ezután az üvegek címkét kapnak és polcra kerülnek. Előfordulhat, hogy valamelyik nem jól sikerül és megbuggyan.
Mindegyik recept elkészíthető édesítés nélkül, natúran is a fenti módszerrel!
Az egyes receptek leírását lásd az adott címszónál:
Őszibaracklé (natúr)
Sárgabaracklekvár (natúr)
Sárgabaracklekvár (mézzel)
Töltés...